Szomorú látni, ahogy könnyezik az ég,
Rossz hallani, ahogy zajlik az ég.
Elgondolkodtat, hogy miért sír a felhő,
Tán látja, egy gonosz nap eljő.

Hallgatnám és nézném e könnyező felleget,
Órákig ülnék az ablakban a fellegekre meredve.
A szakadó eső tisztítja az eszemet,
Depresszív gondolatok elhagyják a fejemet.

Órákig sétálnék kint a szakadó esőben,
Gondolkodnék egy esernyő rejtekében.
Jelenleg nem szomorkodom, csupán gondolkodom,
A percek telnek, s a felleg továbbra is zokog.

Már órák teltek el, az ég nem derült kékre fel,
Az eső csillapodott, s csak néhány csepp kopog az ablakon.
Csak a tanár beszéde zavarja a csendet,
Pénteki szürkületben egy kismadár csicsereg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.