Ülök a zöld füvön,
A Holt-Tisza partján.
Gondolatom kitisztul,
Ahogy elrepül egy kismadár.

Lehetséges,hogy várok valakire,
Várok valakire,aki soha nem jön el.
Lassan lemegy a Nap és még itt vagyok,
És a víz csak hullámzik,mit a gondolatom.
Még mindig itt vagyok,még mindig várok rád,
Te rohadt szőke herceg,merre bujkálsz már?!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.