Szállok a dallam szárnyán,élem kis világom valóságát.
Hol a mennybe repülök,vagy pokolba zuhanok,
De megéri mindkettő, mert mindez miattad van jól.

Szárnyalok a szavak szárnyán, kiírom a mondandóm,
Azt akarom, hogy tudd, nem vagyok olyan, mint hiszed,
Én nem vagyok műnő, mint az a gőte az utcasarkon.

Lebegek a fellegekben, folyton rád gondolok,
Széppé teszed minden napon,s van mikor lerontod.
Nem tudlak elfelejteni, kellesz nekem bármi áron.

Azt mondtam szárnyalok, sajnos hazudtam,
Nélküled nem tehetem, nem szállok s lebegek,
Egy helyben állok, s várok, hogy te adj szárnyat.

Szálljunk együtt a fellegekben, élvezzük a pillanatot,
Legalább egy pillanatig együnk együtt kib****** boldogak.
Sőt, ne csak egy percig, hanem örökre, légy velem mindörökre. 

Vágyam, hogy lássam, ahogy te és én egy párban.
Te és én boldogan, mint egy gyönyörű álomban,
Szárnyalunk együtt a kettőnk mennyországában.

Szárnyaljunk a valóságban, csak te és én,senki más.
Szárnyaljunk együtt egymás karjában, millió csók társaságában,
Szárnyaljunk a végtelenbe, ahol soha senki nem választ el bennünket.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.