A kedvenc mólómon vagyok,

A külvilágtól elzárva.

Az egyedüllétemben feltűnik,

A Napnak egy gyönyörű sugara.

Lehet mennem kéne,

Mert meg fogok fázni,

De itt akarok maradni,

Ez az én világom.

Egyre több a felhő,

De eső nm közeleg,

Csak egy kis homály,

Mely rászáll a földre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.