Pár régebbi versecskémből,mutatok néhányat.Ezeket néhányan már látták.Remélem a többieknek is tetszenek:)

Újra szeretlek

viszonzatlanul

Szemem világa

Könnybe borul.

Szeretlek és

te szeretsz-e

várom a napot

mikor a tiéd lehetek.

Szeretném ha szeretnél,

legalább egy kicsit

Nem várom,hogy annyira

amennyire én tettem ezt feléd.

Könnyem csordul

csak miattad

szívem fájdul

a szerelmed miatt.

Nem tudlak elfelejteni

szeretlek egy életre

lábam megremeg

ha meglátom a képedet.

Ezt vkinek írtam aki már régóta........inkább nem mondom tovább.

Zaklatott vagyok,

zaklat a tudat,

hogy szívemben márcsak

a szomorúság kutat.

Kutat téged,téged

ki elvesztél benne.

Mindenhol téged talál,

mert elloptad a szívem

Megláttalak,

majd meghaltam,

pulzusom kb.

120-ra pattant.

Ilyen is volt egyszer xDDDDD

Elmentél nem vagy már,

vége minden szépnek.

Nem maradt más semmi,

Csak egy ének fel az égnek.

Holnap temetés,

a végső nyugalom,

mihez az utolsó vonatod

a végsőkig zakatol.

Sajnos ilyen is kellett:(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.