El vagyok veszve! Van néhány dolog, amit nagyon szeretnék és van amit meg fogok belőle kapni, de van, amit valószínűleg sosem fogok, egy fiú szerelmét... :( Egy olyan fiú szerelmét, aki nélkül mostanában annyira jól megvagyok, de néha, mint például most is, szörnyen érzem magam. Ilyenkor érzem magam igazán magányosnak, mert nincs a közelemben. Mostanában még csak nem is látom. Szörnyű nagy lyuk tátong a mellkasomban, amit próbálnak már fél éve többen is betölteni, de nekem más nem kell, csak Ő. Ha valaki régóta rendszeresen olvassa a blogomat annak elmondom, hogy tavaly nyár óta ha verset írtam, azt neki írtam. Igazából mindegy is, ez csak egy kis kijelentés volt. A lényeg, a hiányérzet, ami megint szörnyen kínoz. Az én kis 16 évemmel nem éltem még át sok dolgot, de a koromhoz képest rengeteg szenvedésen mentem keresztül és most Ő sem könnyít a helyzetemen. Szerintem sosem szerettem még bele egy ilyen adoniszba, de most sikerült és nem akarom hasonlítgatni magam senkihez, de nőből vagyok, nem tudok mit tenni... Félek belegondolni, hogy gyönyörű lányok próbálják megszerezni a sok szóra sem érdemes lány mellett, de egyszerűen, rossz bele gondolni, hogy másnak csak csettinteni-e kéne érte, nekem meg rengeteget kéne güriznem azért, hogy legalább csak a közelébe legyek. De ezt nem csinálhatom örökké. El kell felejtsem! Itt egy újabb nyár, egy új kezdet! :) El kell felejtsem!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.