Amit most fogok írni, az előző versemnek a befejezett változata. Ezt a verset irodalom órára írtam, hf-ként. Lehetett választani, hogy rajzot, kisebb fogalmazást, verset vagy egyéb formában készítsünk, hogy megjelenítsük az idő múlását. Berzsenyi Dániel: A közelítő tél című verse 4. versszaka alapján írtam a verset.
Itt van 'A közelítő tél' 4. vszaka:

"Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tűnő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés;minden az ég alatt
Mint a kis nefelejcs, enyész."

Az idő gyors haladását kellett megjeleníteni. Én ezt várakozás szempontból írtam: 

Mereng a szótlan zenészlány,
Szíve mélyén egy kicsit dallam jár.
A finom muzsika egy férfiról szól,
Kiért a szíve már egy ideje dobog.

A városban csend honolt,
S a lány a zongorán játszott.
Megszólalt egy dallam,
Ami a nyitott ablakon át,
Felfedezte a városkát.

A dallam szállt, lebegett a szélben,
Míg egy fül befogadását nem kérte...

A lány csak játszott és játszott,
Míg az ajtón kopogtatást nem hallott.
Azt hitte eljött a régen várt óra,
Mikor a szerelme az ajtóban várja.

A férfi ugyan nem jött el,
De hagyott maga után egy levelet,
Miben azt írta a fiatal lánynak:
"Örökké a szívembe zárlak!"

Hát ez lett volna az én kis versem, remélem tetszett! :) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.