Ülök az ágyamon,szól egy dallam,
Te jutsz róla eszemben,tőled kaptam.
Csak az enyém ez a dallam,senki másé,
Nem hallhatja senki csak te és én.

Néha-néha énekelek, csak úgy jön a dallam,
A szöveg neked szól, kár, hogy nem hallod.
Eléneklem mennyire fáj, hogy nem vagy velem,
Eléneklem, hogy nélküled mit sem ér az életem.

Bárcsak olvasnád e szenvedő sorokat ,
Bárcsak látnád, hogy szenvedek miattad.
Bárcsak látnád, hogy miattad sírok,
Bárcsak tudnád, mi is az én nagy titkom.

Érzem, ha nem vagy a közelbe,
Érzem, mert elkap a szörnyű hiányérzet.
Érzem, mert széthasad a szívem, ha
A lányra gondolok, ki lopja az esélyem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.