Volt egyszer a nyáron,
Egy csodálatos álom.
Szemben jöttél velem,
A csongrádi gáton.

Az első pillantások,
Azok voltak a szépek,
Ami mára megmaradt,
Nem jó, csak emléknek.

Gyönyörű emlékek...
Az arcod ragyogása,
Szemed csillogása,
Lényed magabiztossága.

Igen ez voltál te akkor,
A gyönyörű álomban,
Amiről kiderült,hogy
Színtiszta valóság.

Álom volt a valóság,
A legszörnyűbb álom.
Leláncolt a pillanat,
Azóta megváltoztam.

Egy új Niki nézne rád,
Ha egyáltalán látna.
Egy új Niki kísértene 
Hosszú álmodban.

Én lennék a hajnalod,
Én lehetnék az alkonyod.
A mindened lehetnék,
Csak egy szavadba kerül.

Egy szóba, amely szárnyra kél nappal,
Egy szóba, amelyért érdemes felkelni.
Egy szóba, amely szerelmem záloga,
Egy szóba, amely az éltem ambróziája.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.