Nap, mint nap rengeteg érzést érez egy ember. Harag, szeretet, félelem, vágy, zavar... Most csak olyanokat soroltam fel, amik az én mindennapjaim részei. Ti, hogy fejezitek ki az érzéseiteket? Ha szeretsz valakit,azt hogyan mondod neki? Oda állsz elé és mondod  "szeretlek" vagy megírod neki sms-ben? Mi van, ha nem is gondolja, hogy szereted és ezt te tudod. Ilyenkor, hogy mondod neki?! Én sokkal inkább ki tudom fejezni magam, ha kiírom magamból. Persze el is tudom, mondani, de nekem sokkal könnyebb kiírni magamból. Ezért vezetek naplót, ezért írok verseket, ezért írom a blogot.

A napló azért jó, mert ha vannak titkaid, amiket még a legjobb barátnőiddel sem akarsz megosztani, leírod. Vagy csak a napi beszámolót részletesen leírod a naplóba. Mindent kiadhatsz magadból. A fiúk többsége azt gondolja,hogy kislányos dolog naplót írni, meg "mi az, hogy egy sima kis könyvet megszólítasz?!". Kislányosnak nem mondanám, mert rengeteg felnőtt nő is ír naplót, nem véletlen... 

A vers, a hangulatomtól függ. Leginkább akkor tudok verset írni,ha szomorú vagyok. Az örömömet kevésbé tudom versbe önteni,mint a bánatomat. Ugyan miért van ez?

A blog... :) Jó dolog kiírni a napi történéseket, észrevételeket. Nem kell, hogy sokan olvassák,mert minek. Ha valakit nem érdekel, nem olvassa el, ha valakit érdekel, hát azért írtam ki. Ha az a 2-3 ember,aki minden nap olvassa a blogot, néha napján elmosolyodik valamelyik hülyeségemen, vagy csak elgondolkodik azon, amit kiírtam. Már megérte!

Kíváncsi leszek,hogy hányan fogják ma lecsekkelni a blogot :) Főleg, hogy ilyen jó hosszú szöveget írtam ki :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.