A tükörbe nézek,

Látom a szemem,

Látom,hogy csillogva

Szökik ki a könnyem.

Egyedül a könyvtárban,

A zongora előtt ülve,

Eltűnik az ember

Összes erkölcsi bűne.

Nézem a város két főútját,

Ezek zárják le a kép kétoldalát.

Sok-sok félkör mit látok a képen,

A félhomályból vírít ott középen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.